A város önálló zenei életének alakulására a legnagyobb hatást az intézményesített zeneoktatás megjelenése gyakorolta, amely először Klima Mihály zenetanár vezetésével 1897-ben kezdte meg működését „Miskolczi Conservatorium” néven. 1901-től, immár a város határozata alapján nyitotta meg kapuit a Városi Zeneiskola (az egykori Fáy-kúria épületében, a mai Magyar Államkincstár helyén), amelynek első igazgatója az akkor már országos hírű zeneszerző, Lányi Ernő volt. Hatására sokan váltak zeneszerető miskolciakká, akiknek presztízs lett gyermekeiket hangszeres játékra taníttatni. A folyvást gyarapodó növendéklétszám egyedül az iskolai férőhelyek miatt jelentett problémát, így Lányi korai távozása után hamarosan a mai Színészmúzeum épületébe költözött az iskola, amely méretei folytán szintén csak átmeneti megoldás lehetett. Ekkor Szent-Gály Gyula (az iskola 1909-1919 közötti igazgatója) Marosvásárhelyre utazott és az ottani kultúrpalota épületének mintájára felvázolta egy kifejezetten a zeneoktatás céljaira létrehozandó épület tervét. Az elérhetetlennek tűnő álmot (Szent-Gály halála miatt) az új igazgató, Koller Ferenc juttatta el a megvalósulásig. A Zenepalota épületébe 1927-ben beköltöző zeneiskola Koller javaslatára (egykori tanára és a neorokokó hangversenytermet játékával felszentelő) Hubay Jenő nevét vette fel. A zeneiskola működésének csúcsán zongorát 107, hegedűt 23, csellót 11, orgonát 3, zeneszerzést 2 fő tanult és még volt 28 egyéb zenei tanfolyamon résztvevő hallgató is. 1950-től megosztott struktúrában (de egy épületben) folyt tovább az oktatás: a felső szint termeiben a zeneiskola (nemzetközi hírű tanárokat is magába foglaló tantestülettel), a többiben az ország különböző részeiről idevezényelt művésztanárok által elindított középfokú képzés. Munkájuk eredményességét mutatja, hogy a „konzi” (akkori nevén Miskolci Állami Zenei Gimnázium) életében pár év alatt beköszöntött az intézmény első aranykora. Galánffy Lajos zongoraművész-igazgató és kiváló kollégái (Ág Magda zongora, Pekker Zsuzsa – ének, Kardos Pál – karvezetés Konti Izidórius – kürt, Gombás Ferenc – cselló, zenekar) olyan diákok pályafutását egyengették, mint Friedrich Ádám (az akkor Állami Hangversenyzenekar szólókürtöse) vagy Eötvös Péter (világhírű zeneszerző), de a szórakoztató zenéből ismert Koós (Kupsa) János is ennek az iskolának padjait koptatta. Időközben a zeneiskola más épületbe költözött és az egykor Miskolcon diákoskodó Egressy Béni nevét vette fel. Helyére az 1966-ban beindított főiskolai szintű tanárképzés került, amely ma a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karaként működik. Időközben a „Konzi” is átalakult: 1966-tól már nem csak a zenei, de a közismereti órák is a Zenepalotában zajlottak, az iskola új neve pedig Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola lett. Bár az elkövetkező évtizedekben sorra nyíltak az újabb zenei szakközépiskolák, igazgatóink (Sereg János, Finta Gábor, Nemes Ferenc, Dr. Lichy Józsefné, Lenkey Csaba, Fejér Zsolt) és kollégáiknak építőmunkája továbbra is számos diák pályafutását egyengette a későbbi országos vagy éppen a világhír felé. A képzés kínálta lehetőségek – összhangban az új idők kívánalmaival – az ezredforduló környéként tovább gyarapodtak, immár teljes kínálatát adva a zenés-táncos képzésnek. Erre az időre esett a műemlékké nyilvánított épületének felújítása, ami alatt (2008-2013) az iskola a Megyei Kórház egyik épületében, majd a visszaköltözést követően egyrészt a Zenepalotában, másrészt a Zrínyi Ilona Gimnázium egyik épületszárnyában került elhelyezésre. 2023-ban a palotába már nem férő intézményi rész az új igazgató, Bárány Zoltán vezetésével egy, a Csengey utcán elhelyezkedő felújított iskolaépületbe került, amellyel a gyarapodás útjára lépett iskola végre megállapodhatott.