A II. Világháború után a Zenepalota épületében megjelenő Miskolci Állami Zenei Gimnázium, majd Miskolci Állami Zeneművészeti Szakiskola tanárai egyesült erővel munkálkodtak egy állandó városi zenekar megalapításán, valamint a tagok utánpótlásának kinevelésén.Ennek egyik gyümölcse a Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar (a Miskolci Szimfonikus Zenekar elődje), a másik pedig a színház (részint az előbbiek tagjaira is építő) zenekara lett. Mindennek jelentős szakmai hátteret az iskola történetének egyik legkarakteresebb alakja, Gombás Ferenc csellóművész szolgáltatott, aki korábbi munkahelyéről (Sopron) már több évnyi zenekarvezetői tapasztalattal a zsebében érkezett Miskolcra. Az ő nevéhez fűződik az iskolai vonószenekar illetve annak alapjaira felépített iskolai szimfonikus zenekar vezetése is. Mindenképp említésre érdemes Gémesi Géza zeneszerző személye, aki a zenekarral lemezt is készített a Hungarotonnál (Sáry László művei), ezzel továbbra is fenntartva az iskola oktatási színvonalának ország szinten is elismert eredményességét. Az iskola egykori növendéke majd igazgatója, Nemes Ferenc fagottművész idején az együttes szintén teljes estés programokkal lépett fel, melyek közül emlékezetes lett Schubert Befejezetlen szimfóniájának, Olasz nyitányának, valamint Bach V. Brandenburgi versenyének nagysikerű előadása. Munkáját egy rövidebb és nem túl eredményes időszak után a városi szimfonikus zenekar brácsa szólamvezetője és a Szakközépiskola művésztanára, Miklós-Dienes András folytatta, koncepciójában szintén teljes estés programokkal készítve fel növendékeit a tőle megszokott igényességgel,alapossággal.A Zenepalota felújítása miatt költözésre szorult iskola 2009-től nem épp a leginspirálóbb környezetben, a Megyei Kórház egyik épületében volt kénytelen működni. Ez sajnos majdhogynem végzetesnekbizonyult az iskola fennmaradását illetően, és ahogy a növendéklétszám is egyre inkább megfogyatkozott az egyes hangszeres tanszakokon, úgy kellett a zenekart és műsorát is mindig a lehetőségekhez alakítani. Az együttest innentől egy kisebb megszakítással egy évtizedig Flach Antal (csembalóművész), az iskola egykori növendéke, majd tanára vezette. A repertoáron különféle korszakok kamarajellegű és szimfonikus összeállítású művei egyaránt szerepeltek, fellépéseik pedig projektjellegűek voltak,de olyan nagyszabású műveket is megszólaltattak, mint a Húsvéti oratórium, a 4. kantáta vagy a II. és V. Brandenburgi verseny. A már gyönyörűen, ámde helykihasználási szempontok szerint felelőtlenül felújított Zenepalotában „Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium” név alatt működő intézmény szimfonikus zenekarát 2019-től jelen pillanatig Báthori Lóránt (elődeihez hasonlóan szintén az iskola egykori növendéke) vezeti. A tudatos szándékú repertoár felépítés tükrözi a zenekar karmesterének zenei- nevelő alapkoncepcióját, miszerint alap fokon a magyar népdalokon, közép és felsőfokon a magyar népdal ihletettségü műdalokon keresztül vezesse, avassa be a tanulókat a zene világába. Így kialakítva egy alapvetően magyar zenei identitást, mely megvalósulásában megfér  pl.: Schubert szimfoniáival, vagy Mendelssohn melódiáival, de nem engedi kikerülni Brahms eredeti kárpát medencei témákat feldolgozó Magyar Táncait, Kodály Háry-ját, Bartók Magyar Képek c. darabját.