A Bartók Quartet sikere a budapesti Nemzeti Színházban.
Az idei tanévben hatodik alkalommal rendezte meg a Nemzeti Színház az ország és a határon túli tizedikes és tizenegyedikes diákcsapatai számára a „Nemzetiszínháztörténeti” vetélkedőt. Iskolánkat a 11. osztályból Csörgő Réka, Gál Léna Georgina, Lehel Kamilla Rebeka és Rimán Mária Kiara képviselték, felkészítő tanáruk: Kertész Ágnes volt. Nevüknek a „Bartók Quartet”-et választották.
A verseny 2021. március 1-én indult, és a három online fordulót követően június 11-én a 62 induló csapatból a legjobb 6 versenyzett a döntőben, immár élőben, a Nemzeti Színház falai között. A döntő kérdései - igazodva az internetes fordulók témájához - a Nemzeti Színház 1837. és 2002. közötti időszakából fogalmazódtak.
Az elméleti kérdések mellett azonban két feladat is megmérette a fiatalok drámai tehetségét. Az elsőben önmagukat, iskolájukat, a színházhoz való kötődésüket, a Nemzeti Színház feladatát kellett egy drámai szituáció keretein belül bemutatni egy előre elkészített kisfilmben, míg az utolsó versenyszám a Rómeó és Júlia egy részletének feldolgozása, előadása volt.
A Bartók csapata hosszú és kemény munka eredményeként a 2. helyen végzett, több neves iskolát is maga mögé utasítva. Büszkék vagyunk a Bartók Quartet minden tagjára és Kertész Ágnes tanárnőre.
„Számomra ez a verseny egy olyan élmény, amely örökké megmarad bennem. Megtanított a kitartó csapatmunkára és betekinthettem mélyebben is egy olyan világba, amely már kicsi koromtól elvarázsol. Örülök, hogy egy ilyen eszméletlen kreativitású, kitartó és jó hangulatú csapatban lehettem, akik által több lettem, és sokat tanultam, s akikkel felejthetetlen nevetéseket és emlékeket éltünk át. Hálás vagyok, hogy részese voltam ennek és remélem, hogy még számtalan lehetőségünk lesz együtt versenyezni.” /Gál Léna Georgina/
„Köszönöm! Ez a szó jut először eszembe az elmúlt hetekre/hónapokra tekintve. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a versenynek, amely által jobban belevetettem magam olyan dolgokba, amikbe eddig nem volt részem és nagyon örülök, hogy ezt megtettem. De ez a verseny nemcsak a tudásunkat, hanem az emlékeinket is bővítette. A sok nevetés, izgulás, idegesség vagy egy-egy rosszabban sikerült feladat utáni kínos pillanatok. Akárhogy is nézem, mind megérte. Hiszen nem teherként, hanem egy jó élményként tekintek/tekintünk erre az időszakra. Bármi hullám jött, mi megoldottuk - egy csapatként.” /Csörgő Réka/
„Én azt vallom, hogy az ember akkor a leggazdagabb, ha a szíve minden része emlékekkel és szeretettel van tele. Ennek a néhány hétnek/hónapnak köszönhetően az én szívem csordultig van. Rengeteg olyan dolgot sikerült felfedeznem, amire eddig nem volt alkalmam. A feladatok által, magamról is sokat tanultam. A lányokkal és tanárnővel eddig is jóban voltunk, de ennek a versenynek hála, kialakult a mi különleges kapcsolatunk, a mi közös nyelvünk. Köszönet és hála minden egyes percért az elmúlt időszakban!” /Lehel Kamilla Rebeka/
„Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
/Antoine de Saint-Exupéry/
„A mi iskolánk, A Bartók ezt a vágyat ajándékozza nekünk, amely az egyik legnagyobb kincs az „élettarisznyánkban”.
A verseny végén mindannyian azt érezzük, olyan hihetetlen élménnyel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amit már soha nem feledünk, és mindig megmelengeti a szívünket, mosolyt csal az arcunkra, amikor a számtalan vele töltött óra egy-egy momentuma eszünkbe jut.
Köszönjük Ági néni, köszönjük „Bartók”! „ /Rimán Mária Kiara/
„ Adott 4 lány, 4 különböző, de csodálatos egyéniség, tele szeretettel, tehetséggel, művészet iránti elkötelezettséggel és humorral. Akik ez elmúlt időszakban igazi csapattá váltak. Köszönöm nekik ezt a néhány hónapot, amit együtt végigcsináltunk. Rengeteg élményt kaptam tőlük és általuk. Sokat tanultam tőlük. Minden egyes percét a készülésnek élveztem még a buktatókkal együtt is. Ha azt mondanák, hogy holnap kezdjem újra, habozás nélkül, szívesen megtenném.” /Kertész Ágnes/
